Ez meg az rólunk: március 2015

Mint már említettem, lakáskeresésnél az volt a fő szempont, hogy Zolinak ne kelljen sokat utaznia, közel legyen a munkahelyéhez. Tulajdonképpen nem is nagyon kutakodtunk, rögtön úgy indult hogy ide jövünk a Halpine View-ba, itt kb. 550 bérlakás van. Rengeteg a magyar, és alapvetően nem riogattak el minket.

Azt terveztük, hogy bérlünk egy földszinti, egy szobás lakást, elég az nekünk. Na de az már otthon kiderült az egyeztetéseknél, hogy mi olyat nem bérelhetünk, tiltja a szabályzat. Mivel hárman vagyunk, ezért csak két szobás lakást bérelhetünk. Jó mi? Persze hogy drágábban, kb +200 dollár havonta, de a szabály az szabály... Mindegy, végülis így kényelmesebb, Lenkének lett egy külön szobája. Nem mintha másra használná alváson kívül,mert mindig kint kavirtyol valamit a nappaliban, vagy a konyhában amikor éppen sürgősen főznöm kéne.

Hát mit ne mondjak azért ezek a lakások nem a szép stílusukról híresek, mármint ugye mivel rengeteg lakás tartozik egy céghez, ezért az egyszerűségre törekednek mindenben, ami kicsit üti például az otthonosságot... Nem baj, valahogy majd segítünk ezen is, csak nem olyan egyszerű, mert alapvetően mindent úgy kell hagynod ahogy kaptad. Tehát pl. a kedvenc csillárunkat nem dobhatjuk csak úgy ki hogy veszünk majd egy másikat, hanem néznünk kell amíg itt lakunk. Illetve most már hatalmas búrákat keresünk a takarására. A falba nem fúrhatsz csak úgy, vagy verhetsz be egy szöget, ha képet akarnál kitenni a nappaliba. Illetve bocs, bármint megtehetsz, csak akkor ugrik az 500 dolláros előleg. Tehát maradnak a falmatricák meg a térképek, na azzal lesz tele az egész lakás.

Itt kint az a divat az ilyen tömeg bérlakásoknál, hogy a burkolat 95 %-a padlószőnyeg. Ha belépsz a lépcsőház felől, ott van 1 m2 ami linóleum, illetve a konyha is, a fürdő meg persze csempe.
Az egész lakást kifestve-kitakarítva kaptuk, tök új szőnyeggel. Alapvetően mindig is utáltam, de itt meleg érzetet ad, illetve sokszor jönnek át hozzánk ismerősök, és mivel székünk csak 4 db van, általában letelepszünk a földre és ott beszélgetünk. De a Lenkét árgus szemekkel figyelem, amikor eszik, illetve pl. paprikás csirke nem lesz minden héten, mert bár kijön a krémszínű szőnyegből, de csak 10 perc sikálás után.

Ami még jellemző, hogy nincs külön mindenkinek mosógépe a lakásban. Lépcsőházanként egy mosókonyha van, épp alattunk. Ez egyrészt azért jó mert Lenke rohangálhat amennyit akar, a mosógépeket nem zavarja, másrészt közel van, addig is gyakoroljuk a lépcsőzést. A mosógépek hatalmasok, sok ruha belefér, de egy mosás 1,75 dollár...

Összességében szeretjük a lakást, jó világos, csak fölöttünk a kisfiú imád szaladgálni. Úgy este 11-ig. Körülöttünk mindenhol szépen karbantartott parkok, sok játszótérrel. És a komplexumhoz tartozik egy kis strand, május végén nyit, azt már nagyon várjuk!!! :)