2017. június 16., péntek

Jó helyek 1.

Zoli egyik kedvenc törzshelye egy sörfőzde, ahová gyakran elmen(ekül)nek a kollégákkal kicsit kikapcsolódni. Mondanám hogy elfelejteni a munkahelyi dolgokat de tudom hogy 99%-ban a munkájukról beszélnek.
Itt csak helyi fogyasztásra árulnak, illetve a söröző előtt mindig áll egy food truck, ahonnan a szilárd táplálék származik.
Biztos jólesett neki ide néha elvonulni, csak az a baj, hogy egyszer mi is eljöttünk a gyerekekkel, és azóta azt mondja elszállt a varázsa... 😆 "sajnos" abszolút gyerekbarát a hely, rengeteg csecsemő megfordul erre, akik a hozzátáplálásnál szerintem -ha lenne választásuk - a csipkebogyótea helyett biztos egy kis finom sörre szavaznának...


Összeillenek


Sárinak derogál oda nézni ahová kellene

Ide lehet pici babzsákokat dobálni



Jenga is van







Na mindenesetre amikor tegnap Zoli bejelentette hogy pénteken sörözni megy, Lenke rögtön: "Hmmmm.... és hova?!"


2017. június 2., péntek

Szundi mód

...állt be a blogon, kicsit megpörgetem az állóvizet pár képpel.

Húsvét sem ma volt:

A nyuszi vajon leejti Sárit vagy nem?
Tojásvadászat előtt

Akció közben



Találtak egy nyuszis tortát is



A tulipánok is már rég voltak ilyen szépek:

Nagyon szeretjük a Brookside Gardent mert mindig

gyönyörű és

ingyenes, ennek örül Zoli itt annyira.

Virágokat lehet így is csodálni, és

így is!

Ezzel meg is volnánk

És csináltunk fényképet a magyar útlevélhez is:


Ezzel összefüggésben Sári először járt "Magyarországon", meg is örökítettük egy ilyen szuperjólsikerült képpel:

És ez még csak nem is a mi kocsink a háttérben

Ezen kívül még rengeteg programunk volt:

Szülinapoztunk, Lenke élvezte, Sári unta

Ugyanúgy kopaszodnak
Kirándultunk
így is lehet grillezni

volt idejük vállvetve pofákat vágni

Egyenlő bánásmód

... és most nagyjából itt tartunk. Sok mindenre rájöttünk ezalatt a pár hét alatt, én például hogy nem is kell éjszaka 8 órát aludni, elég a 3 is, csak mondjuk másnap ne szóljon hozzám senki. Zoli is rájött, hogy egész kényelmes kinn a kanapé, mindenesetre még mindig jobb, mint Sári sírását hallgatni testközelből. Sári is kezdi felfogni, hogy nem ellensége a kiskanál, amit már több mint egy hónapja próbálok bedugni a száján.  Lenke még nem jött rá, hogy kell egy napot hiszti nélkül végigcsinálni. Az is kiderült a napokban, hogy hogyan nézünk ki mi mások szemében. Az egy dolog, hogyha belesel az ajtón tömérdek játékot látsz, de még mindig jobb, mert ha bejössz akkor át is átesel rajtuk. Nálunk állandóan van valaki, vagy a szomszéd, vagy 1-2-3 barátnő, 1-2-3 gyerekkel. Teraszon gyerekjáték, kréta, 3 bicikli, két roller. (Mindezek mellett persze Lenke visszatérő kérdése, hogy "Anyuszika mit csináljak?")
Na és akkor jön az a sétálós nagymama az unokájával, aki minden nap előttünk teszi meg a tiszteletkörét a kisgyermekkel, hogy akkor én itt ugye egy daycare-t (otthoni ovit) csinálok, merthogy ő pont egy ilyet keres hogy az unokáját szívesen beadná hozzám. Mondtam neki hogy nagyon kedves, de ez a két gyerek itt a sajátom és rengeteg barátunk van, aki megfordul nálunk naponta. Láttam a hitetlenkedést a szemében, szerintem szentül hiszi hogy én itt valami illegális dolgot csinálok és nem merem beavatni. Szerintem sem fair hogy mindezért nem kapok pénzt de ez van! 😄


Ja és vettünk egy repjegyet január 10-re egy irányba, Magyarországra.
Kommentben kérem a tippeket: Megbánjuk majd v nembánjuk?