Magyar turkáló

Ami annyira nem jó itt kint, hogy minden csak átmeneti. Körülöttünk is mindenki mozgásban van, mi is haza tervezünk menni. Ennek megfelelően jól meg kell gondolnunk, hogy mire adunk ki pénzt. Étel, ruha az okké, de a bútorok már a luxus kategóriába tartoznak, ugyanis biztos hogy nem tudjuk hazavinni, eladni meg nagyon nehezen lehet őket. Amikor kijöttünk, egy magyar srác éppen hazaköltözött, tőle vettük a létszükséglet alapdarabokat, mint például ágy, kanapé, étkezőasztal székekkel, cipős szekrény, komód, íróasztal. Mindegyik Ikeás alapdarab, praktikum előnyben, nem lopták be magukat a szívünkbe... Na de itt a környékünkön más is csak átmenetileg lakik, rengeteg a jövés-menés, és mint mondtam a használt bútorokkal Dunát lehetne rekeszteni, tehát az a legegyszerűbb, ha a már nem használt, kinőtt bútorokat és mindenféle egyebeket, amik nem férnek már be a költöztető autóba, csak kirakják a kuka mellé. Mi meg szépen behozzuk a javát. Jó cuccokat lehet találni, igazi gyöngyszemeket, amiket tényleg megszerettünk és akár haza is vinnénk (nem fogjuk).

Lenke szobája. Ágyát egy magyar családtól vettük pár dollárért, zöldeskék füles játéktartóért adtam csak pénzt, Zoli ki is akadt. Minden más a kuka mellől. A karácsonyi girland is, a képek is a falon (Zoli lefestette a keretüket)

 Háló. Sári kiságya kölcsönben van nálunk, pelenkázóért, éjjeliszekrényért, lámpáért szintén nem fizettünk 

Könyvespolc, fonott láda, kiskád, lámpaállvány szintén zenész

Könyvespolc, golyósjáték

Itt kicsit nagy a zsúfoltság. Mind a két képernyő kukázott, puff is, sapkatartó polc, gyerekülés  (Ez már a harmadik ülés, mindig egyre jobbakat találtunk...) Lenke a mienk, bár nem fizettünk érte.

Ez még a gyerekszobából egy szösszenet. Hihetetlenül csúnya, rövidesen mennie kell. 

Az itt lakó 8-10 magyarral együtt már annyira ráálltunk a témára, hogy listáink is vannak, kinek mi kell. Szereztünk már másnak tévéket, polcokat, porszívót...
Nem azt mondom, hogy ezek a képek a Lakáskultúráért kiáltanak, de annak nagyon örülök, hogy nem fog fájni, amikor ezektől meg kell válnunk. Könnyen jött, könnyen ment.

Boldog új élet

...vagyis hogyan telnek napjaink. Hát nem indult egyszerűen ez az összeszokás, mármint én és Sári részéről. Bár ugye ő a második gyermekem, tehát nem vagyok teljesen zöldfülű a témában, de a kórházban szülés után 24 órával azzal idegesítettek hogy nem jött-e már meg a tejem, én meg csak néztem nagyokat hogy az azért még kicsit korai. Csak sajnos az output meg túl jól sikerült a kórházban a Sárinak, és a sok teletojt pelenka miatt több mint 10%-ot veszített a súlyából, ezért majdnem nem engedtek haza a kórházból. Az persze nem jutott eszükbe, hogy egy pár csepp tápszert esetleg ha adnánk annak a szerencsétlen száraz szájú gyereknek, akkor talán nem fogyna olyan drasztikusan. De mivel a kórház nagy nehezen elnyerte a "bababarát" jelzőt, ezért a mellemen kívül semmi mást nem rakhattam szegénykémnek a szájába. Mindezt megélni egy olyan országban, ahol az anyukáknak 8 hét szülési szabadság jár, és utána rohanniuk kell vissza dolgozni, igencsak groteszk.

Sári most volt kedden 8 hetes, tehát én ha jó amerikai -és főleg dolgozó- anya lennék, akkor már nem is lehetnék itthon. De az állam egyébként jó fej, mert igaz hogy szinte semmi szülési szabadság nincsen, de minden anyukának biztosít egy ingyen mellpumpát, hogy bár a gyermek nem élvezheti anyukája társaságát, azért anyatejet kapjon. Soha nem fogom elfelejteni, amikor egyszer terhes gondozáson voltam, bejött egy nővér hogy vért vegyen tőlem. Mondta hogy ma jött vissza először dolgozni, 8 hete szült. Sajnálta hogy ilyen hamar eljött az ideje, de hát ez van: "Vissza a valóságba..."mondta...
Egyébként 8 hét szabadság az apukának is jár szüléskor, de mivel Zolinak magyar főnöke van, ezért ez leolvadt véletlen kettőre...

Nah miután ilyen szépen kieresztettem a gőzt azért írok már tényleg magunkról is, bár nem szeretném ha baba-mama bloggá alakulna, de most ez egy kicsit aktuális. Az előzőekre visszatérve én el tudom képzelni, hogy nem az a normális mint otthon, hogy 3 évet otthon vagyunk a gyerekekkel, de valami arany középutat jó lenne találni.

Szóval a hatodik hét óta azért már sokkal könnyebb dolgom van, mert már egyre érdeklődőbb és egészen jól lát is ezért könnyebb lekötni a figyelmét. Lenke továbbra is irtó kedves vele és nagyon szereti, balesetek persze vannak (ujjal megnézzük a baba szemgolyóját) de ezek teljesen véletlenek. Volt időszak amikor Sári sírt akkor Lenke is sírt annyira sajnálta, én meg nem tudtam kit vigasztaljak hirtelen.

Első két hétben itthon volt velem Zoli, utána december elején meg kijött hozzánk a Kinga két hétre segíteni. Na az konkrétan életmentő volt, Sárit abban az időszakban nem lehetett lerakni, csak kézben aludt. Szegény Kinga nem sokat látott Amerikából, de sebaj legalább lesz miért még egyszer kijönnie!

Zoli odahajol Sárihoz: "Mi ez a csuklás Sárikám?"
Lenke: "Apa ne drámázzál már!"

Első konkrét mosoly

Balett

Szoptatni bárki tud