Ez meg az rólunk: november 2015

Már Hálaadás is elmúlt, de még Halloweenről sem tettem fel képeket, ezért gyorsan pótolom. Lehet hogy otthon sokan felszisszennek hogy jujj, Halloweent ünnepeltünk Mindenszentek helyett, de ugyebár mi most itt élünk és én konkrétan alig vártam hogy kipróbáljuk... Az nem zavar, hogy otthon nem terjedt el a Halloween, illetve hogy csak a töklámpások faragásáig jutunk el, de itt kint az egész október csak erről szól. A boltokban minden terméknek lesz hirtelen tökös ízesítése, a sörtől elkezdve a csipszen át különböző húsfűszerekig... És persze minden bolt tele van tökös, csontvázas, halálfejes kellékekkel, jelmezekkel. Lenkének egy egyszerű, de annál olcsóbb tündéres-pillangósat vettünk.
Volt egy külön kisgyerekes Halloween partink is egy héttel előtte, illetve Eszterrel és Csabival elmentünk aznap este is szétnézni a környéken. Azért vittük Lenkét is, nélküle nem kaptunk volna csokit.
Az a szokás, hogy ahol a bejárati ajtónál ég a villany és van dekoráció, oda be lehet kopogni. De sok helyen nem is akarnak egész este ajtót nyitogatni csak kiraknak egy bödön édességet és aki arra jár vehet belőle.
Lenke nagyon élvezte, megijedni sehol sem sikerült, itt is feltűnt hogy nagyon figyelnek a kisgyerekre, félelmetes maszkokat azonnal lekapták, zenét kikapcsolták.
Másnap mentünk sétálni és meglátta az egyik házat ahol előző nap kaptunk csokit, erre nagy hévvel elindult: "Még kérek trick or treatet"!

Kisgyerekes parti

Először a tűlevélgyűjtés sokkal jobban érdekelte mint a csokivadászat

Csontváz nyalókát kínál

Az egyik Halpinos lakás környezete...

Walking dead

Ide nem kopogtunk be

Ezt nem tudom egy ötévesnek hogy magyaráznám meg...

Még jó pár héttel ezelőtt, október közepén egy három napos hétvégén fogtuk magunkat, és elmentünk megnézni a Blue Ridge Parkwayt. Ez egy hegyi út, az Appalach hegység északi részén húzódik végig, és úgy gondoltuk, ez ilyenkor ősszel lehet a legszebb a sok színes lomb miatt.

Odafele útba ejtettük Monticellót, Thomas Jefferson birtokát. A virginiai Charlottsville közelében megvett magának egy dombot, annak a tetejére építette fel a házikóját, hogy tudjon gyönyörködni a kilátásban. A birtokra fejenként 25 dollár ellenében tudsz bemenni, minden 5 percben idegenvezetés indul a házon belül (egy csoportban kb 20 emberrel), és szerencsére egy nagyon lelkes nőt kaptunk, nem csak elhadarta az évszámokat hanem igyekezett tényleg mindenki érdeklődését felkelteni Jefferson iránt.

Jefferson elsősorban arról híres, hogy az USA harmadik elnöke, illetve a Függetlenségi Nyilatkozat egyik írója illetve a Nyilakozat aláírója. Polihisztor volt a maga korában, nagyon szeretett írni, olvasni és érdekelte mindenféle tudomány. Ha vett valamit, arról feljegyezte mikor, mit, mennyiért, így elég részletesen rekonstruálható az élete. Ha írt valamit azt lemásolta. Erre az asztalán külön levélmásoló szerkezetet használt. A könyveket mániákusan gyűjtötte. Rabszolgák tartása is nagy divat volt akkoriban, neki is a birtok és a ház fenntartását, minden teendőt körülbelül 200 rabszolga intézte. Feleségétől 6 gyermeke született (az összes férjestül, gyerekestül itt lakott), majd megvádolták hogy az egyik rabszolgától is lettek gyerekei a felesége halála után. Ma ezt bárki csípőből tagadná, feljelentene, átkozódna, ő nem szólt semmit, nem reagálta le. Pár éve feltételezett utódok leszármazottaiból vett vérvétel mutatta ki, hogy attól a bizonyos rabszolganőtől is született még 6 gyereke.
Miután Jefferson meghalt, nagyon sokáig egy olyan családé volt a ház akik nagy becsben tartották Jefferson hagyatékát, ezért a ház 95%-a ugyanúgy néz ki és ugyanazok a bútorok voltak, mint az ő idejében. Semmit nem fogok tudni róla mutatni mert nem szabadott fényképezni, mondjuk szerintem így nem is lenne olyan érdekes. Nemhogy fényképezni nem lehetett, a falhoz sem lehetett hozzáérni, egy székre leülni, semmi... Ehhez képest Lenke egyik bambulós pillanatában beesett a kordonok mögé.... Kicsit levert a víz de szerencsére a nő is csak a gyerekért aggódott.

A szállásunkat az Airbnb-n keresztül foglaltuk, Lexingtonban. Egy spanyol férfinál laktunk, aki a helyi egyetemen professzor. Nagyon kedves volt, és irtó finom kávét főzött nekünk. Mi voltunk az első vendégei, a visszajelzése alapján szerencsére nem vertük ki nála a biztosítékot, talán másnak is kiadja a házát.

A Blue Ridge Parkway Virginián és Észak Karolina államokon vezet át 750 km hosszan, és ide csak a kilátás vagy kirándulás miatt hajtanak fel az autósok, lassan, kacskaringós úton lehet haladni át hegygerinceken. Az úton pár kilometerenként vannak kilátóhelyek, amiken meg tudsz állni fényképezni vagy megpihenni. A Blue Ridge Parkway-re ingyenesen fel lehet hajtani, de télen az időjárás miatt a legtöbb szakasza le van zárva, olyan magas hegyek között vezet az út, hogy nem biztonságos.

Thomas Jefferson háza

Birtoka és kilátása

Rabszolgák alagsora

Itt is rabszolgák éltek

Jefferson és Lenke

Lexington

Lexingtoni egyetem

Móka parkban

Szállásunk

Imádta ezt a széket

Hagytuk had' menjen egy kört

Peaks of Otter

Itt hiányzik egy kis fény... hegyek között úszik a köd

Szintén köd

Akár hiszitek akár nem, most jön az összes kép közül a legérdekesebb. Hagynám, hogy találgassatok, mi van ott, de nincs rá 2 évem hogy kitaláljátok, és nem is a Ti hibátok lenne... Hanem a macié. Miért bújt el annyira? Ha nem csináltam róla 20 képet akkor egyet se, de ez lett a legjobb. Egyébként a kép közepén látható folt a medve, végre találkoztunk eggyel még ha nem is testközelből. Lehet úgy kevésbé örültem volna neki.

A medve

Rajongók serege

És a harmadik nap végére összeszerveztünk a Zoli kollégáival egy kis csapatépítő kirándulást is, erről is rakok fel képeket. Most is lenyúltam a képeiket.