Thanksgiving

Ettünk sok pulykát áfonyaszósszal, meg még ezen kívül is elég sokmindent. Egy magyar család szervezte és hívott meg sokunkat magához, ilyenkor tényleg mindenki összejön egy estére a családjával vagy a barátaival. A legtöbb embernek nagyobb ünnep is mint a Karácsony, legalábbis sokkal egyszerűbb, nincs ez az ajándék nyomás, nem kell senkinek semmit adni.
....Csak meg kell sütni egy 20 kilós pulykát és mellé 10 féle köretet illetve négy féle pitét.

Oviban is ünnepeltünk szülők és gyerekek együtt. Mindenki vitt valamit, én pogácsát, vadabb dolgot nem mertem bevállalni.

Nyafogás helyett...

...azért arról is muszáj vagyok beszámolni, hogy eljutottam végre moziba!!! Azt hiszem ez megérdemel egy bejegyzést, szerintem mindenkinek üdítő lesz hogy végre nem csak rinyálok. A "Rossz Anyák" karácsonyi verzióját néztük meg Petrával, a pocsék filmet szerencsére remekül ellensúlyozta a pohár bor és a sajttorta, amit a pincérünk hozott a fotelunkhoz.
Hát igen, ha már lúd, legyen kövér.

Elszabadult anyukák

De itt sem panaszkodhatok, éppen az Ikeában választjuk ki az otthoni fotel(ágy)unkat. Gyerekek támadásban, Anya egy pillanatra ledőlt.

Sári 1

Sári már elmúlt egy éves, volt két kis szülinapi bulija, rakok fel pár képet, mert az előző posztokból amúgy is méltánytalanul hanyagoltam. Nagyon jó korszakában van most egyébként, mindennap megesszük legalább ezerszer. Nem csak hogy jár már szinte szalad vagy 5 hete, ezzel Lenkére  legalább három hónapot ráver a mozgásfejlődésben. Egy jó ideje az "Anya" -t is eléggé konkrétan használja, főleg ha kell neki valami. Magát még nem nevezi meg, de szegénynek nehéz dolga is lesz mert csak a legritkábban szólítjuk Sárinak. Indult onnan a becézés hogy Sáresz, majd Sáresz-Buresz, Buri, Burika, Burgonya, Burrito... Na mindegy ha az iskolában eléneklik neki a "Sárika egy kicsikét butácska" kezdetű slágert, az már meg sem fog neki kottyanni. Bár aki a gyerekeimet szívatni meri annak előveszem a halloweenes arcomat és lesz nemulass.


"Sári a legjobb kedvenc emberem!"
                                                         Lenke

Rajong az állatokért:

Meg a testvérével is jól elvan:

Kivéve amikor nem:

Óvoda

Szeptembertől Lenke elkezdett óvodába járni, heti 3 nap, 9.30-12-ig. Így két hónap elteltével nyugodtan kijelenthetem, hogy abszolút nem bántuk meg hogy beírattuk, pedig be voltunk tojva Zolival rendesen. Mindig szeret menni csak a legelső nap volt megszeppenve, kérdezte hogy hogy fogja megérteni amit mondanak neki, de biztattuk hogy ügyes lesz és így is lett. Azelőtt csak a mesékből szedett fel magára valami angolt, most már viszont tényleg rohamosan fejlődik, nagyrészt amikor játszik csak angolul beszél, igaz hogy a nagy része halandzsa.... Mivel ez egy kooperációs ovi, így én is részt veszek sok mindenben, havi kétszer az óvónéni mellett vagyok segítő (ezalatt Zoli vigyáz Sárira) illetve havonta konyhát takarítok és egyéb nagyobb rendrakásokba is be vagyunk vonva, meg például novemberben három hétig mi visszük a nasit a csoportnak. Nem bánom, érdekes ez a rendszer, nekem teljesen új volt de csak így lehetséges az, hogy 210 dollárt fizetünk havonta az oviért, ami nagyon kedvezményesnek számít ezen a környéken, pedig ha összeszámolom akkor ugye ez csak heti 7,5 óra foglalkozás... Azért remélem hogy kialakul valami nyelvérzeke miközben meg még jól is érzi magát, nagyon örülnék ha nem ódzkodna annyira az angol tanulástól mint én, akinek egy szerencsétlen angoltanár egy életre elvette a kedvét az egésztől.
Azért volt hogy nagyon sajnáltam az elején, például kérdeztük tőle hogy kivel játszott aznap amire ez volt a válasz: "Nem játszottam senkivel, odajöttek hozzám a lányok és mondtak valamit amit nem értettem ezért elfutottam..."

Ovi előtti nap

Első nap az oviban

Második nap az oviban

Voltunk már almát is szedni az ovi szervezésében, az is jól sikerült, Lenke lelkesen szedte az almákat, amíg Sári rajtam aludt lelkesen.

Almaszedés

Utolsó Halloween

...bár innentől talán minden bejegyzésnek lehetne hasonló címe.

Idén két ovistárssal mentünk el csokit gyűjteni, ide nem messze Kensingtonba. Van ott egy utca, ahol ha házat veszel, kötelező halloweenezned, tehát itt mindenki egymást túllicitálva próbál ijesztgetni. Volt rengeteg projektoros falra vetített szellem kreáció, énekló tökök, ablakon át szabadulni próbáló zombik... De az egyik helyen a vízelvezető csatornát is bedekorálták a járda alatt. Szerencsére a többi kislány apukája el tudott jönni segíteni, mert akkora volt a tömeg hogy a házhoz te mint kísérő már nem fértél oda, ők vitték oda a lányokat a csokis bödönökhöz.
Az oviban is volt Halloween, ott is mindenki be volt öltözve, de a kedvencem az óvónéni kutyájának a kosztüme.

Az egyik háznál még Kensingtonban sajnos túl jól sikerült az ijesztgetés és Lenke is megijedt, ezért a végén mondta, hogy ide legközelebb ne jöjjünk. Én meg mondtam neki hogy jó, ez könnyen megoldható.

Szegény Sáritól a témába vágóan ez a legjobb kép