Lenke 3

A saját gyerekéről szerintem mindenki csak áradozni tud... Persze senki sem bír annyira felhúzni, mint ő, és amikor már tényleg elvesztem a türelmem és kiabálok, akkor kedvesen rám néz, és megkérdezi, hogy "Anyucika boldog vagy?!"
Úgy szokott lenni, hogy a kislányok apásak, a kisfiúk anyásak, hát Lenke kifejezetten anyás. Apa a szórakoztatásért felelős miniszter, én a nyugtatásért és bármi másért. Nem mondom hogy nem megtisztelő, de azért estére inkább már csak fárasztó. Szerencsére azért önmagát is elég jól le tudja foglalni, sokat kreativkodik, rajzol, kirakózik, de most éppen a mesés korszakát éli: bemegy a szobájába, lapozgatja a könyveit és elmeséli őket. Legszivesebben az összes ilyen kis felolvasását felvenném videóra, de nagyon óvatosnak kell lenni, mert ilyenkor nem szereti a társaságot és kiküld a szobából.
Nem egy tipikus kislány, a legtöbb barátja fiú, talán ezért a kedvenc meséje a Thomas a gőzmozdony, és órákat eljátszik vonatokkal-autókkal. Van egy örökölt Barbie babája, de azt csak úgy hivja: "a lány". Most a Thomasos mesék mellett még a Vuk a favorit, néha csak úgy benyögi beszélgetés közben hogy "az öregapja vére"....
Mióta tudja, hogy huga lesz, minden lányos babaruhánál megjegyzi, hogy "Ezt ugye majd megvesszük a kistesónak?" Persze nem gondolom hogy feltétlenül ilyen idilli marad a viszonyuk, mindenesetre olyan jó hallani. És persze az ő hasában is van egy baba a Pali, néha ikrek, akkor Petra is. Rúgnak is rendesen, meg minden. Nekik is kell majd ruhákat és játékokat vásárolni.
Azt nagyon szeretem hogy kifejezetten udvarias, megköszöni az ebédet, vacsorát, bármit, sőt ha én megköszönök neki valamit arra is sokszor csak az a válasz hogy: "Köszönöm Anyucika hogy megköszönted!"

Jó lenne a születésnapokat is együtt, otthon a családdal ünnepelni (mint például tavaly) ilyenkor azért van egy kis honvágyam. De áthívtunk egy csomó jóbarátot, igy nagyon jól sikerült a szülinapi parti, Lenkét nem zavarta hogy ő van a középpontban és elég sokszor elénekelte magának a "Ma van a szülinapom" kezdetű slágert...

Lenke és a csokitorta

 

zsúr

A divatdiktátor:
(Én kértem hogy ne vegye fel, ő erősködött....)

Itt éppen apukájának meséli el "telefonon" hogy mi történt aznap. A videó a vége miatt a kedvencem.

Délutáni outfit

Van hogy túl nagy a csend, bemegyek a szobájába, és ez a csendélet fogad:

Persze nem alszik csak eljátssza

Lenke doktornő

Biztos a megnövekedett hormonszintem miatt mondok ilyeneket, de tényleg a legjobb dolog az ő anyukájának lenni.

Nyári képek

Pár kép a nyári kiruccanásainkból. Hatalmas kirándulást most nem csináltunk, csak a környéken néztünk szét. Ebben az évben sajnos már adót is kellett fizetnünk, meg bejött pár váratlan fogászati számla is.... Na ez is megérne egy külön bejegyzést, majd egyszer. A lényeg hogy becsüljétek meg az otthoni fogászokat, mert még a magánorvosok is szinte ingyen dolgoznak. És nem is rosszul.

Jövő héten elutazunk egy pár napra nyaralni, arról majd egy külön bejegyzést írok, most csak az eddigi nyári képek zanzásítva:

Kb úgy nézek ki mint aki holnap szül

Potomacnál

Állatkert

Állatkert

Catoctin Nemzeti Park

Sandy Point, Chesapeake Bay

Amikor már nagyon unja a fotózást

Játszóház, Baltimore

Baltimore

Baltimore-i arc

Fő az egészség

...avagy mi történik (velünk), ha úgy igazából beteg leszel Amerikában.

Sajnos már mindhármunk miatt muszáj volt a sürgősségire rohanni alig egy év alatt mióta itt voltunk, ezért illetve egyéb vizsgálatok révén lassan kezdünk belelátni a rendszer működésébe. Én kevéssé, Zoli inkább. Az az érdekes, hogy eddig akikkel amerikaikkal beszéltünk, egy se értette egész pontosan hogy mi hogyan is működik.

Shady Grove ER - sürgősségi

Minden kórház és egészségügyi intézmény magán, tehát sehol sem látnak el csak úgy. Általában a munkáltatód fizeti a biztosításodat (egy évre az NIH a mi családunknak kb 5500 dolláros biztosítást fizet). Ha a bemész az orvoshoz, akkor a recepción a köszönés után rögtön nem a Te, hanem a biztosítód nevét kérdezik. Bárhol, ahol először jársz, ott leülsz, és kitöltesz egy 10 oldalas papírhalmazt a jelenlegi, a múltbeli, és a családodban előforduló betegségekről.

Ami először megfog bármilyen egészségügyi intézményben az a nyugalom. Senki nem rohangál, nem kiabál, mindenki zen hangulatban, mosolyogva dolgozik. A második, ami miatt mindezt meg tudják tenni: sokan dolgoznak egy kórházban, és az az érzésed, hogy minden betegre jut egy nővér.
A nővér elnézést kér tőled, ha nem azonnal ér oda hozzád. A doki elnézést kér tőled, ha kicsit sokat magyarázott a várható vizsgálatokról vagy mellékhatásokról. Nem tudsz hülyeséget kérdezni. Ha elgondolkodnál, hogy tényleg indokolt volt-e a problémáddal a sürgősségire rohanni, mindig megnyugtatnak hogy igen, és bármikor keresd meg őket a kérdéseiddel. Jellemzően bármiről imádnak veled elcseverészni, ezzel is oldva a hangulatot. Maga a kórház épülete és belseje bármelyik neves kórház sorozatban megállná a helyét, pont ugyanúgy néznek ki.

Rengeteg féle biztosítás van, vannak drágábbak és olcsóbbak. Ezt vagy magadnak fizeted be, vagy a munkáltatód fizeti helyetted. Teljesen mindegy hogy milyen biztosításod van ugyanúgy bánnak Veled mint bárki mással. Az egyetlen különbség az az, hogy utána majd milyen számla érkezik a kórházi ellátásodról. Ha jobb biztosításod van akkor vagy semmi vagy egy minimális összeget kell csak fizetni, ha rosszabb, akkor több ezer dolláros számla is érkezhet az orvostól.

Zoli még februárban egyik hajnalban arra ébredt, hogy jobb oldalon iszonyatosan fájt a hasa, rögtön vakbél gyulladásra gondoltunk. Gyorsan összepakoltam, Lenkét felkeltettem, és indultunk be a hozzánk legközelebbi sürgősségire (az sem mindegy hogy melyik kórházba mész be, tudnod kell, hogy a biztosítod mely kórházakkal van leszerződve). Ott azonnal bevitte vizsgálatra egy nővér, mi kint maradtunk Lenkével a gyerekváróban (!) mesefilmeket néztünk és játszottunk. A nővér kérdezősködései nyomán elég gyorsan kiderült, hogy Zolinak szerencsére nem vakbél gyulladása van, hanem "csak" veseköve, de azért csináltak egy CT-t (vesekőnél nem csak a hasad fáj, hanem a hátad is...). Befektették egy ágyra, és jött a doki, aki ahogy meglátta rögtön morfiumot adatott neki - ez a sztori azóta bármilyen körülmények között előjön, Zoli hatalmas lelkesedéssel beszél róla, hogy milyen csodálatos dolog is kapni egy adagot belőle.... A nővér egyébként ahogy otthagyta Zolit hozzám sietett és mindent elmondott hogy mi történik éppen vele, nagyon kedves volt és megnyugtatott.

Zoli aka. Morpheus a sürgősségin

A történet első része itt véget is ért, Zoli 5 percet látta az orvost, majd pár óra után mosolyogva (...) megjelent a váróban a lelettel a kezében, mentünk is haza. Pár hétig urológushoz járt, és vártuk, hogy a kő magától távozzon. Ez sajnos nem történt meg, meg kellett műteni. Nekem aznap reggel még angolom volt, így nem tudtam ott lenni a kórházban, csak a műtét után értem oda. Állítólag minden doki és nővér engem keresett hogy hol vagyok, be akartak számolni róla hogy mi volt a Zolival, soha ilyen fontosak nem éreztem magam....

Holy Cross kórház - itt volt a műtét

Elég hosszúra sikeredett ez a tortúra, de csak pozitív élményeink voltak a kórházakkal és az ottani ellátással, dolgozókkal kapcsolatban. Pár hétre rá azonban jött egy levél a biztosítótól, hogy az az orvos, aki a sürgősségin megerősítette a nővér gyanúját, és megállapította hogy Zolinak veseköve van, egy 1400 dolláros számlát nyújtott be a biztosítónknak (1000 dollár az kb 300.000 Ft) és ebből ők 900 dollárt tudnak csak állni, mivel ez az orvos nem tartozott a mi cégünkkel szerződött orvosok közé. És ekkor jöttünk rá, hogy sajnos ilyen is van: bemész egy olyan kórházba, ahova jó a biztosításod, és odajön hozzád egy olyan orvos, aki nincs leszerződve a biztosítóddal... Hogy hogy lehetne ezt kivédeni? Csak úgy hogy akárki fehér köpenyes bejön az ajtón, mielőtt megszólalna megkérdezed, hogy kivel van szerződése... Jelen esetben Zoli szinte magán kívül fetrengett az ágyban, nem hiszem hogy ez a kérdés ott motoszkált éppen a fejében, vagy bárkinek, aki SOS felkeres egy kórházat mert segítségre van szüksége.
Mondhatjuk azt, hogy pechünk volt, pont egy ilyen orvost fogtunk ki, de sajnos túl sok hasonló esetről hallottunk már, így erre tényleg nagyon kell figyelnünk.

Szóval azóta  küldik nekünk az 500 dolláros fizetési felszólítást, Zoli meg azt próbálja (eddig sikertelenül) intézni, hogy az az orvos, aki 5 percre látta, és a CT alapján megerősítette hogy ez vesekő, elégedjen meg az ezért kapott 900 dollárjával....

Tehát sok a pozitívum és a negatívum is, de legalább működik a rendszer...Majd meglátjuk, hogy a szülés milyen élmény lesz... Az biztos, hogy ezentúl a doki ahogy belép a neve helyett én is a szerződésére leszek kíváncsi...