Most hétvégén volt a cseresznyefa virágzás (Cherry Blossom) Washingtonban, szombaton mi is bemetróztunk hogy megnézzük. A Potomac folyó partján virágzik ki egyszerre párezer fa, és erre ezen a hétvégén párszázezer ember kíváncsi is volt. Azt már a metrón láttuk, hogy ez nem csak minket érdekel, de egy ideig bizakodtunk, hogy biztos az Állatkertbe megy itt az összes elvetemült család és babakocsis anyuka. De nem, annál a megállónál még több embert kaptunk a nyakunkba. Aztán amikor már azt hittem, hogy a Lenke babakocsija mellett álló kiscsaj szimplán kitúrja a gyereket a helyéről, hirtelen leszállt mindenki, huhh. Kivéve minket, mert ez a tömeg iszonyatos volt, és úgy döntöttünk, hogy egy egérutat választunk a kitaposott ösvény helyett.
A cseresznyefák a Potomac folyó mellett vannak szépen sorban elültetve, és nődögélnek már több mint száz éve. Azt hittem, hogy gyönyörű rózsaszín lesz mind, mint a jól nevelt díszcseresznyék, és telt viráguk lesz. Ehhez képest szimpla, fehér viráguk volt (már ha ez bárkit érdekel...:) ). De tényleg gyönyörűek így tömött sorokban, amerre a szem ellát. Csak lépésben tudtunk haladni, Lenke babakocsijával törtük magunknak az utat. Látod ezt a sok embert, és rájössz, hogy ennek a cikkírónak teljesen igaza van, hogy
a cseresznyevirágzás senkit nem érdekel sem itt, sem Tokióban :). A fényképezőt csak ritkán tudtuk elővenni, de mindegy, jópár szelfin úgy is sikerült átsuhannunk.
A hangulata viszont tényleg aranyos volt, rengeteg gyerek, mindenféle ember, és nagyon sokan simán leültek a fűbe piknikezni. Beljebb a városban meg lezártak egy hatalmas főutat, és parádét meg kirakodóvásárt szerveztek. Az is érdekes volt, hogy itt a cseresznyefáknál konkrétan semmi árusítás nem történt, nem árultak lángost meg kürtöskalácsot... Még csecsebecséket sem. A főszerep a fáké volt és ez nagyon tetszett nekünk.
 |
| Háttérben Jefferson Memorial |
 |
| A szelet Lenke nem kedveli |
 |
| De a fák neki is tetszettek (itt éppen a szélre gondol) |
 |
| Piknik |
 |
| Végre találtunk egy nyugis helyet |
 |
| Lenke is lazul |
 |
| Ez a fa fölöttünk persze pont rózsaszín |
 |
| Egy japó bácsitól kapta a virágot |
 |
| Imádjuk az amerikaiak öltözködési szokásait (srácon öltöny+rikító narancssárga Nike sportcipő) |
|
|
Ha még részletesebben is érdekel a washingtoni cseresznyefák története,
itt van egy jó kis cikk róla.
Hazafelé épp azt mondtam Zolinak, hogy itt kint másképpen kezdett el zavarni a tömeg, a sok ember és a nagy felhajtások, mivel ugye Amerika nincs mindenkivel jó viszonyban, és ezek a fesztiválok biztosan sok gonosz bácsinak megmozgatják a fantáziáját. Erre mire hazaérünk: Index főhír, hogy a Capitoliumban lövöldözés volt. Alapvetően a "na ugye én megmondtam!" a kedvenc mondataim közé tartozik, de most kivételesen nem volt jó használni.
Persze utána kiderült, hogy "csak" egy férfi öngyilkosságot követett el.
Délután míg Lenke aludt, elszaladtam a boltba, és egy "Yard Sale"-be botlottam. Itt ugye elég gyakran költöznek az emberek, valaki kap egy másik államban munkát, akkor már ugrik is, így rengeteg ilyen kiárusítás van. A tulaj kipakolja a felesleges cuccait az előkertjébe, Te meg olcsón juthatsz kincsekhez. Gondoltam hogy benézek, veszek valami jó kis tepsit, esetleg Lenkének valami járgányt az utcára, de ez inkább olyan kacatos kiárusítás volt, mindenféle régi csetreszek meg bögrék. Attól még nagyon tetszett.
 |
| Az a mankó fél éve nagyon jól jött volna |
