Dewey Beach - Delaware

A hétvégén Zsuzsi és Gábor elvittek minket a Dewey Beachre, Delaware-be. Lenke újból felfedezhette a homokot, mivel az itt a játszótereken nemigen található. Az egész napos homokozás és fürdés alatt sikerült szuperül leégnünk, Lenkét is valami kiütés lepte el, valószínű a naptól. Ez egy hatalmas, de családbarát strand, homokos part, nagy területek, néhány jól kigyúrt lifeguard. Mindenki hozza a saját cókmókját, hűtőtáskát, napernyőt, székeket. Szerintem legalább másfél kilométer hosszú a strand, de egyetlen pici büféje van, ahol kávét nem, ellenben kólát, sült krumplit, és csipszet lehet kapni. Meg természetesen jeget.

Hazafelé jól nevelt marylandi lakosként megálltunk rákot enni, hát ilyet sem próbáltam még. Küzdesz egy csomót, törsz, vágsz, kalapácsolsz, mire eljutsz egy kis husiig. 3 rákot kb 1 óra alatt sikerült elfogyasztanom. Olyasmi íze van, mint a halnak talán. Ez a kék rák (Chesapeake blue crab) Maryland állam egyik jelképe, ott az öbölben fogják ki őket, és hozzák frissen a rákfalókba. Még élve bedobják forró vízbe, megfőzik őket, aztán valamilyen csípős fűszerkeverékbe megforgatva hozzák ki. Zolinak jobban bejött a sült krumpli, Lenke viszont úgy nyelte hogy öröm volt nézni. Szerintem egy rákot tuti legyűrt. Na meg egy kis sült krumplit (meg egy kis sörhabot). És csodálkozunk hogy akkora mint egy négyéves.

Minek nekünk kocsi? Mindig visznek valahova...

Lenkét úgy kellett visszafogni

 

 

Egy, kettő, három, négy öt!

Délutáni szunyóka

Oda!

Délutánra beborult

 

 

 Leftover

Seattle - Olympic National Park

Na ezek lesznek azok a képek, amik nem adják vissza a valóságot... Egy jó fényképezőgéppel meg egy kis fényképész vénával itt gyönyörű képeket lehetett volna lőni, szóval egyszer látogassatok el magatok is ide.... Ha szeretitek a giccsesen szép képeket, nézzétek meg ezt ugyanerről a parkról. 

Az előző egész napos utazás, megérkezés után másnap reggel kocsit béreltünk, hogy elutazzunk az Olympic National Parkba körülnézni.  Ez egy hatalmas alapterületű park, a 80-as évek óta a világörökség része. Két hetet bőven el lehetne ott sétálgatni, túrázni, mi olyan keveset láttunk belőle, hogy csak eldicsekedhetünk vele hogy ott is jártunk. A parkban több mint 60 gleccser, alpesi rétek, tűlevelű erdők, jeges hegycsúcsok találhatók, de a legnagyobb kuriózuma a világon egyetlen mérsékeltövi esőerdeje. Sajnos a Parknak a legközelebbi részét tudtuk csak elérni.

Az erdő védjegye a moha. Fák, ágak, kövek, mindenhol mohával borítva. Nekünk még nem mutatta azt az igazi haragos zöld színét, inkább fakók voltak még, szürkés színűek, de így is nagyon különleges látvány volt. 

Élnek itt hódok, jávorszarvasok, kecskék, pumák, illetve fekete medvék (vámpírokkal nem találkoztunk). Az erdőben nem is volt szinte sehol pad, pláne asztal, egyedül a parkolóhoz raktak ki párat. Mindegyik padon figyelmeztetés, hogy véletlenül se hagyjál elöl ennivalót, a parkba pedig egyáltalán nem szabad bevinni, mert a medvék mindenhol kiszagolják. Egyébként hihetetlen, de sehol egy csokipapír, egy papírzsepi eldobva, csak makulátlan tisztaság. Mondta is egy ismerős srác amikor kiérkeztünk, hogy lehet szidni az amerikaiakat ezért-azért, de hogy a Nemzeti Parkjaikat elsőosztályúan kezelik, az vitathatatlan. És tényleg. Itt a közelben is kaptunk tippeket, szóval legközelebb  nem lesz muszáj ennyit utaznunk egy kis kirándulásért. :)

Kompoztunk is

 

Lenke átaludta a kirándulást