Lenke

Másfél éves lett nemrég.

Nálunk ettől a ponttól pörgött fel a beszéde, akármit mondunk neki próbálja utánozni (ma éppen a "basszus" szóval próbálkozott - persze ezt nem kértem hogy ismételje).
Érteni már vagy 3-4 hónapja szinte mindent megért. 
Minden kérdésre konzekvensen "nem" szócskával felel.
Egyre akaratosabb, és azt hiszem ez egyre rosszabb lesz.
Haja még mindig nincs sok, jellemzően az utcán is mindenki így szólítja: "Sweet little boy!"
Imádja a tabletet a laptopot és a telefonokat.
Bármilyen billentyűzárat felold.
Skype hívás megy egyedül, onnantól kezdve hogy kioldja a billentyűket.
Egyetlen lánykent itt a gyerekes társaságban biztosan ő az, akit valamelyik kisfiú félrelök vagy lepofoz...
Én tudom egyedül megnyugtatni, vagy a cumi, vagy sok cumi.
Kislány létére imádja a buszokat, és mindegyiket - hatalmas örömmel - be is mutatja nekem amikor meglátja őket. "Buu!"
Mindenkinek pápázik. Ha ismerjük, ha nem. Ha jön, ha megy.
Mindenbe kifújja az orrát. Lehet az törölköző, konyharuha, vagy véletlenül papírzsepi.
Minden fadarabbal, igazi és nem igazi telefonnal, szalagfüggöny húzókával Apát hívja.

Palacsinta a kedvence. 3 db alatt nem áll meg az evéssel. (Tiszta Csepregi...)

Imád magától öltözni és vetkőzni. Sapkák a kedvencek.
És végül ha nem látszódna a képeken: legalább akkora, mint egy két és fél éves...