2015. február 23., hétfő

Első bejelentkezés

Annyian kértétek hogy legyen blogunk, hogy muszáj volt valamit kitalálnunk, aztán majd csak belejövünk.... Egyikünk sem az a blogolós fajta, ezért nagy kihívás ez. Ha már egy komment se lesz a bejegyzéseinknél, majd abbahagyjuk...

Szóval január 7-én megérkeztünk Washingtonba.

Egy két szobás lakást bérlünk Rockville kertvárosi részén, a Halpine View-ban. Zoli munkahelye innen 10 percre van (Nemzeti Egészségügyi Intézet Alkoholizmussal foglalkozó részlege) és az volt a legfontosabb a lakásválasztásnál, hogy ne menjen el naponta 4 óra utazással, mint otthon.

Azt kell hogy mondjam, hogy jelenleg nagyon élvezzük a kint létet, és persze hiányzik a család, a barátok, meg az otthonos kis saját házunk, de nem fogunk sikítva hazamenekülni pár hónapon belül. 

Az első kisebb drámát is túléltük, Lenke első nap (Zoli bement
Ez egy másik ajtó
dolgozni, telefonom is elvitte) egy kukucsolós játék keretein belül bezárta magát a saját szobájába, kívülről ilyenkor nem lehet kinyitni az ajtót, hiába magyaráztam neki hogy a zárban azt a kis pöcköt merrefele fordítsa... Átrohantam az  office-ba, ahol kiderült, hogy egy kis szögszerű valami lesz az én célszerszámom, és kinyitottuk az ajtót. Lenke a szobában elmélyülten játszott nem nagyon értette, hogy miért borulok hirtelen a nyakába. 


Próbálunk egyébként sokat kimozdulni, minden nap elsétálunk egy közeli játszótérig, vagy csak ide ki az udvarra, vagy a boltba - na ez az állandó program már 2 hónapja, kicsit kezdem unni, de mindig kell valamit venni. Viszont a legközelebbi normális bolt 25 perc séta, ez babakocsival, ill. hazafelé egy tömött babakocsival már akár egy edzéssel is felér.

Sokan kérdeztétek, hogy nem temetett-e be bennünket a hórengeteg, szerencsére Boston északabbra van tőlünk jóval, minket a "történelmi hóvihar" nem ért el. Viszont pár napja leesett 30 cm hó egy fél nap alatt, na annak marhára nem örültünk már, azóta is a hótorlaszokat nézzük. Illetve én kerülgetem is, mivel itt nem nagyon dívik gyalog járni sehova, ezért a járdákat nagyon nem takarítják, ellenben az összes havat feltolják rá a parkolóból...

Na hirtelen ennyire jutott időm, Lenke ébredezik a délutáni alvásból, és mindjárt követelni fogja a joghurtját. Úgy tervezzük, hogy majd mindenféléről írunk kisebb szösszeneteket, de ha valami különösen érdekel Titeket azt írjátok!




Az első nap szánkót is kaptunk, ki is használjuk

Lenke zsonglőrködik

Kinéztünk magunknak egy házat arra az esetre, ha sokáig maradnánk


Autó még nincs - de a gyereknek van egy frankó fotele


8 megjegyzés:

  1. Jól van Ágika... ügyes vagy ;) Csak így tovább! :D:D:D pusziii <3

    VálaszTörlés
  2. Mártikám látom feltűnt a burkolt fenyegetésem. A hétfői képeket is elővehetnéd megint!

    VálaszTörlés
  3. Most már talán mindenki kommentelhet...

    VálaszTörlés
  4. Hat ha ezen mulik, en mindig kommentelni fogok, csak hogy ne hagyjatok abba :-)
    Nagyon orulok, hogy tetszik a kornyek, ha majd bejon a joido, biztos meg sokkal jobb lesz. Aztan kiranduljatok sokat, meg menjetek muzeumokba. Meg persze arra is kivancsi vagyok, milyen az NIH-ben melozni.
    Az a szobabazaros sztori azert eleg para lehetett, de Lenke fotelje, hat az meg pontosan az, amit mi Berkeley-ben eladtunk, hupp.

    VálaszTörlés
  5. Igen, mi is a jó időt várjuk már hogy ne csak a sarokig jussunk el.
    Ez az ülés ugy latszik menő mindenhol :)

    VálaszTörlés
  6. Kirobbanó örömmel olvastam a híreket, Sajnos nem találom a felkiáltójelet.
    Biztos most már tudjátok ki vagyok, Ki vagyok.....:-)
    Egy nagyon fontos dologról nem írtál mi volt ma az ebéd.
    a kommentelést nkem is tanulnom kell....

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jók a képek,de azért én egy színesebb házat gondoltam nektek. ez egy kicsit snasssszz.

    VálaszTörlés
  8. Mama Drága mindenkinek aki névtelenként szól hozzá kell nevet írnia! :)
    Ez a snassz házasra is vonatkozik! :) (?)

    VálaszTörlés