Ez meg az rólunk: Amisok

Pennsylvania államban él az egyik legnagyobb amis közösség (30-40 ezer, összesen 300 ezren vannak), tőlünk körülbelül 2-3 órányira autóval. Pár hete meglátogattuk ezt a környéket két napra.
Nem terveztük túl az utat, egyedül a szállásunk volt meg egy Acron nevezetű kisvárosban. Illetve azt tudtuk, hogy van egy amis farm ahová el szeretnénk menni körülnézni. Na ez a farm végül egy hatalmas bevásárlóközpont oldalában volt, a betontenger szomszédságában, négy sávos autópálya mellett. Mi meg azt hittük hogy de jó lesz a puszta közepén szétnézni. Itt kaptunk egy igen részletes idegenvezetést egy régi amis házban, illetve körbesétáltunk a ház körül, meg lehetett simogatni az állatokat. Volt kecske, bárány, pulyka, tyúk, páva és póni, talán más nem is, de Lenke örömmámorban szaladgált körbe-körbe és közben kiabált: "Jaj de jó ez az állatkert!".
Amisok élnek itt mindenfele, nem teljesen elzártan inkább csak - igazodva az életmódjukhoz - a kisvárosok illetve falvak szélein. A gyerekek a kötelező 8 osztályt végzik el az iskolában, utána mennek a családi gazdaságba dolgozni, földet művelni, piacozni, szőni, fonni, varrni, asztaloskodni. Az angolt is eléggé törik, maguk közt a 'pennsylvania dutch' nyelvet használják, ami a hollandhoz áll legközelebb. 0% a munkanélküliség, mindenki dolgozik valamit, és nagyon jól meg is élnek belőle, bár ez például a ruházatukon egyáltalán nem látszik. A nők egyszerű szoknyában, kötényben, fejkendőben járnak, a férfiak szakállt növesztenek (szigorúan bajusz nélkül, mert az a katonákra jellemző) fekete kantáros nadrágban és kalapban járnak. Mindezeket teszik az egyszerűség és az alázatosság jegyében. Nagyon közösség- és családcentrikusak, nem lehet autójuk, biciklijük, csak külön engedéllyel ülhetnek buszra, repülőre, mert azok "túl messzire visznek a családtól". Lovaskocsin vagy lóháton járnak, sétálnak, esetleg rollereznek. A modern eszközöket teljesen elutasítják, konkrétan áram sincs sehol a házban, mindent, ami elektromosságot igényelne, azt gáztankról próbálnak helyettesíteni. Természetesen se mobil, se laptop, se internet, ezek is mind a családtól veszik el az időt.
A gyerekek kamasz korban, saját döntésre keresztelkednek, de előtte kapnak lehetőséget elhagyni a közösséget, és kipróbálni milyen az élet azon túl. Ha végül nem szeretnének megkeresztelkedni, akkor viszont el kell hagyniuk a családjukat (angolok lesznek), a közösséget és egyedül kell feltalálniuk magukat. A legnagyobb részük az amis életet választja.
Alapvetően egyébként nagyon jómódúak, nem szénán-szalmán alszanak, kívülről ha hirtelen ránézel egy házra nem lepukkant vagy szegényes, inkább kifejezetten takaros, és tele van növénnyel. Ezeken az alap megkötéseken túl ők kacsalábon forgó palotában is élhetnek, csak éppen nincsen benne áram. Nekem például a kis lovaskocsijuk is kifejezetten bejött. Két dologról lehet a házaikat felismerni: az egyik a gáztartály az udvarban, a másik a kötélen száradó ruhák a ház előtt. Merthogy otthon ez normális jelenség de itt kint Amerikában nincs az a háztartás ahol ne lenne szárítógép.
Egyszerű életmódjuk miatt, mivel nem jön közüzemi számla, nincs autójuk, nincs telefonjuk, nem fizetnek adót, ezért elég módos családok ők, azt viszont nem nagyon tudom, hogy mire költik el a pénzüket. A termékeik, húsaik, sajtjaik, péksüteményeik kifejezetten keresettek, mivel mindent maguknak termelnek és nem tömegáru mint bárhol máshol. Olyan finom cseresznyét vettünk náluk hogy csak azért érdemes volt ennyit utazni.

Alapvetően nem nagyon vannak oda érte, ha fénylépezik őket, ezt megpróbáltuk tiszteletben tartani, én konkrétan úgy féltem hogy csúnyán néznek majd rám fényképezővel a kezemben hogy minden közelebbi kép homályos lett....